Vandálok az autópályán

Császárkori germánok Garadna határában

Az M30-as autópálya nyomvonalán, 2018 szeptemberének végén kezdődött Garadna település határában egy római kori germán település teljes felületű feltárása. Miután az autópálya nyomvonalán eltávolítottuk a humuszt, hogy az alatta kirajzolódó régészeti jelenségeket dokumentáljuk, hatalmas terület nyitott ablakot a múlt egy szeletére, amelyen keresztül még egy régen eltűnt nép néhány családjának mindennapjaiba is betekinthettünk. Az előkerült tárgyak rámutatnak, milyen kapcsolatokat ápoltak a környező népekkel, illetve magával a Római Birodalommal, vagy milyen tradíciók vezették őket környezetük erőforrásainak kiaknázásakor.

Európa-szerte minden germán településen megtalálhatók az ún. félig földbe mélyített épületek maradványai: ezek legtöbbször négyzet alakúak, sarkaikon vagy falaik mentén oszlopok nyomaival, melyek egykor a tetőt tartották. Minden olyan épület, mint amelyet például a garadnai 100-as stratigráfiai egységnél találtunk, elindítja a fantáziánkat: hogyan rekonstruálhatjuk. Vajon milyen módon fektették a gerendákat a cölöpökre? Esetleg a tetőzet leért a földig? Hol lehetett a bejárat? No, de mindezeken túl, mit csinálhattak ebben az épületben, hiszen tűzhely nyomát nem találjuk, így lakótérnek alkalmatlan volt. Vajon az előkerült orsógomb egy germán asszonyé volt-e, aki ebben az épületben gombolyította fonalát, hogy abból ruhát készítsen családjának? Talán ugyanez az asszony viselte egykor azt a bronzból készült ruhakapcsoló tűt, amelyet egy éles szemű ásatási munkás látott meg? Megnyugtató válaszokat talán sosem kapunk, habár az elmúlt évtizedek ásatásai nyomán egyre részletesebb képet festhetünk a római kori germán településekről, melyeknek nemcsak ezek a földbe mélyített épületek, de az ún. hosszúházak is jellegzetes egységei voltak. 

A Kárpát-medence északkeleti részére a 2. században betelepült keleti germán népek olyan hagyományokat hoztak magukkal, amelyeket a mai napig sem fejtett meg teljes biztonsággal a régészettudomány. A germánok településein több tíz, vagy akár száz, ún. kiégett oldalfalú négyzetes alakú gödör található, melyekből legtöbbször csak faszén és/vagy vulkanikus kőzet kerül elő. Ezeket sokszor sorban helyezték el, mindig északi irányba tájolva. Vajon e gödröknek kultikus szerepe lehetett, ezért ragaszkodtak a pontos tájoláshoz, függetlenül az uralkodó széliránytól? Skandináv írott forrásból tudjuk, hogy a germánok házasságkötés, temetés vagy bizonyos ünnepnapok alkalmával a távolról érkezett vendégekkel együtt, a falu szélén, nyílt tűzhelyen készítették az ételt, amely egyfajta közösségi rítus volt. Ezekben a gödrökben azonban sosem találunk hamut, csak faszenet, s ez lassú égési folyamatra utal. Felvetődik a kérdés, hogy esetleg a füstre volt szükségük. De mire jó a füst? Talán élelmiszerek, húsok, halak tartósítására… Ugyanakkor a lassú égés eredményezte faszén révén lehetett más is a gödrök funkciója. Faszénre még a közelmúltban is szüksége volt a kovácsoknak, s így van ez, mióta csak a vasat ismeri az emberiség. Egy faszénégetést ábrázoló metszet támpontul szolgálhat az elmélet alátámasztására. De ha elfogadjuk ezt az elképzelést, akkor a következő kérdésbe ütközünk: vajon miért volt szükség száz számra minden egyes germán tanyán ezekre az égetőgödrökre, hiszen kovácsmester nem volt minden családban.

A feltárás már befejeződött, de a a lelőhely kutatása és az eddig összegyűjtött adatok értelmezése  még csak a kezdetén jár.

Tóth Krisztián

Garadna–Kovács-tanya (ásatásvezető: Tóth Krisztián)

Hernádszurdok–Csurmány I. (ásatásvezető: Szénásy Csaba)

Garadna–Elkerülő út 3. lh. (ásatásvezetők: Nyerges Éva, Szénásy Csaba)

Régésznapló

Római kori germán bronz ékszerek

A római kori germánok régészeti hagyatéka, az ún. Przeworsk kultúra a 2. század hetvenes éveiben jelent meg a Kárpát-medence északkeleti részén, így a mai Magyarország területét is érintette. A kutatók a vandálokkal azonosítják e régészeti kultúra hordozóit. Az új leletek segíthetnek, hogy ez a nép, s a velük kapcsolatos tudás is a magyar történeti közemlékezet részévé válhasson. A Garadna határában feltárt római kori település leégett házainak omladékaiból – a fémdetektornak köszönhetően – számos használati tárgy és ékszer került elő. Ilyenek a bronz ruhakapcsoló tűk (fibulák) is, amelyek a keleti germánok tárgyi örökségének jellegzetes darabjai. Garadnán is sok került elő belőlük. A 2. század végéről származó dísztű talán egy, a betelepülők első hullámával érkező vandál asszony éke lehetett egykor.

Tóth Krisztián

Római kori germán arany ékszerek

Garadna határában egy római kori germán (vandál) település mindennapjainak lenyomatát találtuk meg a megtelepedéstől (2. század vége) egészen az elvándorlás időszakáig (5. század eleje). E közösség életét feltehetően a 3. század elején tűzvész nehezítette meg, melynek oka a Hernád völgyében oly gyakori köd homályába vész. A leégett épületekben számos izgalmas lelet maradt meg az utókor számára. A fémdetektor áldásos tevékenysége révén kerültek elő egy ház omladékrétegéből a balta és vödör alakú arany csüngők, melyek talán egy rangos asszony ékszerei lehettek. Egy hulladékgödörben pedig egy olyan apró arany díszre leltünk, amelyhez hasonlóval még nem találkoztunk, így csak feltételezhetjük, hogy egykor ruha éke volt.

Tóth Krisztián

RÓLUNK

A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.

KAPCSOLAT

MNM OMMIK

1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.

ommik@mnm.hu

museumap@mnm.hu

LÉPJ KAPCSOLATBA VELÜNK!

Kiállítanál nálunk? Küldenél virtuális kiállítást? Írj nekünk, felvesszük veled a kapcsolatot.
Magyar Nemzeti Múzeum, Copyright © 2020, Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.