A sztyeppék népe az Alföld peremén

Szkíta kori emlékek a Hernád völgyéből

A vaskor kezdetén jelentősen átalakult a Kárpát-medence kulturális képe: a keleti sztyepp és erdős-sztyepp vidékével megélénkülő kapcsolatoknak köszönhetően szkíta arculatú kultúra jött létre az Alföldön a Kr. e. 7. században, ami a Kr. e. 4. században bekövetkezett kelta hódításig töretlenül fejlődött. Nagyon valószínű, hogy az újonnan betelepülő lovasnomádok száma nem haladta meg az autochton lakosságot, ugyanakkor megjelenésük mélyreható változásokat generált.

A Kárpát-medence régészeti leletanyagában a szkíta kultúra mindegyik alkotórésze tetten érhető. Igazolható a lótartás nagymérvű elterjedése az Alföldön, s ezzel együtt a keleti lószerszámzatok lokális változatának kialakulása, a szkíta típusú fegyverek (íj, háromélű bronz nyílcsúcsokkal ellátott nyílvesszők, szkíta rövidkard – akinakes) megjelenése. Továbbá a használati tárgyakon – csontból faragott kés- és kardmarkolatok, bronzból öntött tegezveretek – megjelentek a sztyeppei állatstílusú művészet elemei. A nők jellegzetes ékszere volt a bronzból készült és gyakran arannyal vagy arany és ezüst ötvözetével (elektrum) bevont kúpos végű spirálkarikák. Ezek egyaránt jelezték viselőjük csoportidentitását és társadalmi rangját. A bronzból és vasból készült tömör- vagy lemezkarpereceket férfiak és nők is viselhették. Ugyanakkor a nyugat-európai és balkáni hagyományokat követő, s emiatt az Alföldön idegennek ható bronzból készült ruhakapcsoló tűk (fibulák) – az egykorú temetkezések alapján – kizárólag a női ruhák dísze volt.

Mindezeken túlmenően korszakunk különösen fontos vívmányai a vashasználat széleskörű elterjedése és az edénykészítésben meghonosodó korong alkalmazása. Ez az innovatív technika a környező területeken csak jelentős fáziskéséssel terjedt el.

Sokáig úgy vélték, hogy a szkíta kori lovasnomádoknak nem voltak állandó települései. A 20. század végétől az autópályákhoz, nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárások alapjaiban cáfolták meg ezt a feltételezést és teret nyitottak a vaskori nyíltszíni települések vizsgálatának. A Hernád völgyében, Méra, illetve Garadna határában feltárt településrészletek sok szempontból tipikus példái a korszakban általános, majorságok laza rendszeréből kialakuló faluszerű településeinek. Az épületeket helyben hozzáférhető alapanyagokból (fa, agyag, nád/gabona) készítették. A félig földbe vájt alapú lakóépületek mellett gazdasági épületek, tűzhelyek, gabonatároló vermek és kutak tették teljessé a képet. A Mérán feltárt épületek különlegessége a korszak épületeit jellemző négyszögletes alaprajz helyett az ovális, illetve kerekded forma. Hasonló alaprajzú épületekről egyre több helyről van tudomásunk a korszakban, egyelőre azonban vitatott, hogy a kör alaprajzú építészeti tradíció Kárpát-medencei megjelenése a keleti betelepülőkhöz köthető-e vagy lokális fejlődés eredménye.

Czifra Szabolcs

Garadna–Állami Csemetekert (ásatásvezető: Látos Katalin)
Méra–Méra 1. (Forrás-hegy) (ásatásvezetők: Czifra Szabolcs, Nicklas Larsson, Libor Csilla)

Régésznapló

Sztyeppei harcosok az Alföld peremén

A sztyeppei lovasnomád harcosok jellegzetes fegyvere az íj volt már a kora vaskorban is. A görög és iráni ábrázolások, illetve a harcosok temetkezései alapján ez egy viszonylag kisméretű, 60–100 cm hosszú, összetett reflexíj volt, amelyhez könnyű, bronz hegyű nyílvesszőket alkalmaztak. A harcosok az íjat és a nyílvesszőket egy bal oldalt az övre kapcsolt tartóban (tegezben) helyezték el. Az íj használata nem csak a szkíták érdekkörébe tartozó területeken terjedt el, hanem az egész ókori világban. Fontos szerepe a halotti kultuszban is kifejezésre jutott.

A Méra határában előkerült szkíta jellegű ép nyílcsúcsok mellett számos sérült, hibás darab is megtalálható, ami valószínűvé teszi, hogy a fegyverek egy részét helyben készítették.

Nicklas Larsson és Czifra Szabolcs

Több mint praktikum - 2500 éves ruhakapcsoló tűk

A ruhakapocs, másként fibula tulajdonképpen egy ruhakapcsoló tű. A férfiak és nők által egyaránt használt tárggyal általában a köpenyt vagy a felsőruhát tűzték össze a vállon. Működési elve a mai biztosító tűhöz hasonló, ám nem csupán egy hasznos kiegészítő volt. A legkorábbi fibulák a késő bronzkorban jelentek meg a ruházatot összefogó, rögzítő tűk helyett. Rendszerint bronzból, majd vasból készültek, de ismertek aranyból és ezüstből készült példányok is. A fibula díszítettsége, kifinomultsága arányban állt viselőjének társadalmi státuszával. Sőt, bizonyos mértékig a kulturális hovatartozást is tükrözte. A Mérán, illetve Garadnán talált bronz fibulák használata nem az Alföldre, hanem a kelet-alpi térségre volt jellemző a kora vaskorban, így felbukkanásuk a Hernád menti szkíta kori településeken érdekes kérdéseket vet fel.

Czifra Szabolcs

RÓLUNK

A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.

KAPCSOLAT

MNM OMMIK

1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.

ommik@mnm.hu

museumap@mnm.hu

LÉPJ KAPCSOLATBA VELÜNK!

Kiállítanál nálunk? Küldenél virtuális kiállítást? Írj nekünk, felvesszük veled a kapcsolatot.
Magyar Nemzeti Múzeum, Copyright © 2020, Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.