Kincsek a restaurátor műhelyből

A régészeti leletek újjászületése

A restaurátor műhely az a kevesek által ismert hely, ahol a részekből egész lesz, a tárgyak megtisztulnak a rájuk rakódott szennyeződésektől és a rég megfakult színek újra megelevenednek.

Más múzeumok felszereltségéhez hasonlóan, a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feladatellátást végző MNM Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság restaurátor műhelye is az érdekességek valódi tárháza. Az ásatásokról beérkező leletanyag zöme kerámia, amit nagyméretű asztalokon kiterítve válogatunk össze. Jelenleg kelta használati tárgyak és ékszerek, középkori érmék várják, hogy anyagromlásukat lelassítva a tárgyak külső formájában keletkezett változásokat korrigáljuk, a hiányokat pótoljuk. A restaurálás során számos technikai berendezést, gépet használunk: mikroszkópot, ultrahangos depurátort, szemcseszórót, elszívófülkét, mikromotoros kézicsiszolót, infralámpát, valamint orvosi szikét, szemészeti lándzsát, csipeszeket, stb. Ezenkívül vegyszereket is alkalmazunk a műtárgyvédelemben.

Az összetett és aprólékos restaurálási folyamat elengedhetetlen része a szakemberek (pl. restaurátorok, régészek, antropológusok, geodéták, rajzolók, fotósok, geológusok) széles körének együttműködése. Ebben a közös munkában mindenki hozzátesz egy-egy elemet ahhoz, hogy végül összeálljon a körültekintő restaurálást támogató teljes kép. Szemléletesen érzékelteti az ásatási területről általában földes, vízköves, korrodált állapotban beérkező tárgyak átalakulását az alábbi rövid válogatásban szereplő kerámia-, agancs-, csont- és fémtárgyak restaurálása.

Kerámiák restaurálásakor rendkívül körültekintően szabad megkezdeni a tisztítást. Minden esetben szükséges meggyőződni arról, hogy a tárgy vízzel tisztítható-e, mert amennyiben festett, mészbetétes, rosszul kiégetett anyagról van szó, a vizes eljárások kerülendők, azok helyett száraz tisztítási módszerek alkalmazása ajánlott. Az „in situ” (földlabdával együtt) bekerülő edényeknél a földet a későbbi vizsgálatok számára minden esetben elcsomagoljuk.

Ugyanilyen óvatosan érdemes megtervezni a csonttárgyak konzerválását, amelyeken sokszor nemcsak földes szennyeződés, hanem vízkőlerakódás is lehet. Ez nehezíti a lelet restaurálását, mivel a szennyeződés keményebb lehet a tárgynál vagy annak lebomlott alapanyagánál. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a nem kellő figyelemmel végzett mechanikus tisztítás közben könnyen sérülhet a csontfelület. Vegyszeres tisztítás vagy nedvesítés csonttárgyak esetében csak óvatosan végezhető, mert a gyors száradás a csonttárgyak vetemedéséhez, repedezéséhez, szélsőséges esetben akár a teljes pusztulásához vezethet. A legcélravezetőbb szárazon, mikroszkóp alatt, esetleg ultrahangos depurátort használva óvatosan eltávolítani az erősebben kötött szennyeződéseket, lerakódásokat.

A fémtárgyak felületét rendszerint korrózió és földes szennyeződés, karbonátos lerakódás borítja, amelyet mechanikus úton (pl. mikromotoros kézicsiszolóba fogott maró- és csiszolófejekkel, ultrahangos depurátorral) vagy vegyszerek alkalmazásával kémiai úton távolítunk el. Különösen a nemesfémből készült, jó megtartású, finom kidolgozású leleteknél lehet megoldás a vegyszeres tisztítás, mert így a sérülések legkisebb kockázatával lehet a korróziós rétegektől megtisztítani a műtárgyat. Vastárgyaknál az állagukra veszélyes klórtartalmat többek között nátrium-hidroxidos fürdővel távolíthatjuk el, amit alapos átmosás vagy öblítés után semlegesítés, szárítás, majd 10%-os csersavas passziválás követ. A restaurálási folyamat végén egy bevonatot hozunk létre a tárgy felületén, amely védelmet biztosít a nemkívánatos légszennyeződésektől és magas páratartalomtól.

Pálfalvi Zsuzsanna Anita

Régésznapló

Egy vaskori edény újjászületése

Kevesen gondolnak bele, hogy a régészeti feltárás a leletek életében nem a csúcspont, hanem egy új korszak kezdete. S ennek szinte elengedhetetlen eleme a színfalak mögött zajló restaurálás, aminek legfontosabb célja a tárgyak állapotának megóvása, élettartamának meghosszabbítása, eredetihez közelítő formájuk visszaállítása és esztétikai értékének megőrzése.

Ezt az összetett szerepkört jól érzékelteti a Novajidrány–Sárvár-erdészház lelőhely egyik késő vaskori temetkezéséből előkerült edény restaurálása, ami egykoron sírmellékletként szolgált. A leletet, az eltemetés után belekerült földdel együtt emelték ki a régészek. Mielőtt a restaurátor műhelyben apránként kibontottuk volna, megröntgeneztük az edényt és kiderült, hogy a belseje három fémtárgyat rejt. Késő vaskori sírkerámia lévén, az edény anyaga igen érzékeny, könnyen szétmálló volt, emiatt csak nagyon óvatosan lehetett rajta dolgozni. A bontás szintenként történt, lépésenként fotóval rögzítve a folyamatot. Így került felszínre a röntgenfelvételen előzetesen látható három fémtárgy: egy vas fibula (ruhakapcsoló tű) és két bronz karperec.

Miután a leletegyüttest kibontottuk, a kerámia minden apró darabkáját megtisztítottuk, majd a töredékeket a helyére illesztve visszaállítottuk az edény eredeti formáját. Azért, hogy a tárgy stabilabbá váljon, és egységesebb összképet mutasson, a hiányzó részek gipszes kiegészítést kaptak.

(Ásatásvezető: Zsiga-Csoltkó Emese. A restaurálási folyamatot a szerző koordinálta, a röntgenfelvételeket Horváth Mátyás készítette, a kibontott fémtárgyakat Balogh Imre restaurálta, míg az összeállított edényt Nagy Ágnes egészítette ki.)

Pálfalvi Zsuzsanna Anita

Díszes fátyoltűk Szécsényből

A Szécsény–Kossuth Lajos út 4. (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) lelőhely 2019. évi ásatása során feltárt sírok egyikében két kora újkori gránátberakásos aranyozott ezüst fátyoltűt találtak. A restaurátor műhelybe kerülésükkor rézkorrózióval borított tárgyakról a mikroszkóp alatt végzett mechanikus tisztítás során derült ki, hogy valószínűleg magas réztartalmú ezüstből készültek, amelyek felületét aranyozták. A korróziós réteget többféleképpen is el lehet távolítani, mechanikusan vagy kémiailag, ezek közül jelen esetben a kémiai eljárást választottuk, mivel az aranyozás stabilan ült az ezüst felületén. A komplexképzőben való áztatással sérülésmentesen sikerült eltávolítani a korróziós lerakódásokat és a foglalatokban elhelyezkedő gránátok sem sérültek a kémiai eljárás során. A felvált szennyeződéseket desztillált vízbe merítve, puha fogkefével távolítottuk el. A tisztított és megszárított leleteket 3%-os acetonos Incralack párazáró réteggel láttuk el, hogy óvjuk a tárgyat a légköri nedvességtől.

Balogh Imre

RÓLUNK

A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.

KAPCSOLAT

MNM OMMIK

1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.

ommik@mnm.hu

museumap@mnm.hu

LÉPJ KAPCSOLATBA VELÜNK!

Kiállítanál nálunk? Küldenél virtuális kiállítást? Írj nekünk, felvesszük veled a kapcsolatot.
Magyar Nemzeti Múzeum, Copyright © 2020, Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.