Kelták a Hernád völgyében

La Tène-kori temetőrészlet a Cserehát lábánál

Novajidrány határában 2019 áprilisában a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi Igazgatósága tizenöt késő vaskori sírt tárt fel. A temetkezések minden bizonnyal ugyanahhoz a temetőhöz tartozhattak, melynek egy részét az 1990-es években a Herman Ottó Múzeum B. Hellebrandt Magdolna vezetésével már feltárta. A temető fontossága nem csak gazdag leletanyagában rejlik, hanem elhelyezkedésében is. Mivel a mikrorégióban egyelőre nem bővelkedünk a korszakra keltezhető lelőhelyekkel, a feltárt sírok fontos adalékul szolgálnak az északkelet-magyarországi régió korabeli történetének megértéséhez.

Bár a leletek restaurálása és feldolgozása folyamatban van, néhány következtetés már most levonható: a temető birituális volt, ami azt jelenti, hogy mind szórt hamvas, mind pedig korhasztásos rítusú temetkezéseket is dokumentálni lehetett a feltárások során. Utóbbi a 2019-ben feltárt temetőrészletben mindössze csak egyszer fordult elő. A szórt hamvas temetkezés során az elhunytat máglyán égették el, utána pedig a gyászolók a csontokat – a maradványokból kiválogatva – beleszórták a kiásott sírgödörbe. Ez a válogatás általában csak többé-kevésbé sikerülhetett, hiszen a hő hatására erősen repedezett csontok összeszedése igencsak nehézkes volt méretük, számuk és szóródásuk miatt. A beszórt hamvak mellé sokszor a máglya maradványai és a rá helyezett vagy dobált tárgyak is bekerültek, ami szintén inkább a gyűjtés elnagyoltságára mutat rá. A novajidrányi temető mintáiban több esetben előkerültek kisméretű égett bronz tárgyak is, melyekből arra lehet következtetni, hogy az egyént elhamvasztása előtt különböző viseleti elemekkel is feldíszíthették.

A sírokba helyezett mellékletek is érdekes jelenségekre világítanak rá. Míg a megjelenő – nem egyszer meghajlított – fegyverek (kardok, lándzsahegyek, pajzsdudorok) egy kelta harcos réteg jelenlétére utalnak, addig az edénymellékletek között ugyanúgy megtaláljuk a helyi, már korábban itt élt szkíta közösség formáit is. Bár korábban a rendelkezésre álló leletanyag és a kevés ránk maradt írott forrás alapján a kutatás erőszakos benyomulást feltételezett, mára ez a kép sokkal árnyaltabbá vált. A korabeli lelőhelyekről általánosan hiányoznak a pusztulási rétegek, melynek alapján inkább békésebb együttéléssel kell számolnunk a korszakban. A kapcsolatok minősége igencsak összetett lehetett, az idők során változhatott, ezért pontosabb választ kérdéseinkre csakis a további lelőhelyek vizsgálata adhat.

A jelenleg feldolgozott leletek alapján a temetőrészletet legkorábban a Kr. e. 4. sz. végétől a Kr. e. 3. sz. során használhatták, ami jól beleillik abba képbe, hogy a kelták már a Kr. e. 4. sz. végén megérkeztek a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területére.

Sörös F. Zsófia, Vass Bíborka

Novajidrány - Sárvár erdészház (ásatásvezető: Zsiga-Csoltkó Emese)

Régésznapló

Fibulák Novajidrány késő vaskori kelta temetőjéből

A ruhakapcsoló tűk (fibulák) kiválóan alkalmasak a pontosabb régészeti keltezésre, hiszen formájuk a viseleti szokások finomabb változásait követve alakult át. A késő vaskor idején példányaik készülhettek bronzból, vasból, de nemesfémekből is, öntött és huzalból készült verzióik is ismertek. A képen szereplő fibulák sírmellékletekként kerültek elő 2019 áprilisában egy Novajidrány határában folytatott régészeti megfigyelés melletti bontómunka során. Kis méretük alapján elképzelhető, hogy valamilyen finomabb anyag összekapcsolására, a ruházat díszítésére szolgáltak. A Novajidrányban fellelhető típusok párhuzamait megtaláljuk az Alföld északi peremén jelentkező, főleg a Kr. e. 3–2. századra keltezhető késő vaskori temetők sorában is, melyek a kelták tartós megtelepedésének bizonyítékai közé tartoznak az északkelet-magyarországi régióban.

Sörös F. Zsófia, Vass Bíborka

Fegyverhajlítás a késő vaskorban

A Novajidrány mellett feltárt temetőrészletben is meg lehetett figyelni azt a késő vaskori szokást, miszerint bizonyos esetekben a fegyvereket meghajlítva helyezték bele a hamvasztásos rítusú sírokba. Általában a kardokat és lándzsahegyeket két- vagy háromrét hajtották, bár előfordulnak ritkább esetben olyan – Novajidrány határában megfigyelt – esetek is, ahol a kardot egy edény körül helyezték el. Egyelőre nincs konszenzus a régészeti kutatásban arra vonatkozólag, hogy miért rongálták meg ezeket a tárgyakat. Bár elképzelhetőek praktikus okok is (védelem a sírrablóktól, a sírgödör mérete), feltehetően inkább valamilyen rituális funkcióval lehet magyarázni a fegyverek tönkretételét, miszerint a fegyver „halálával” az elhunyt társadalmi halála is bekövetkezett, véglegessé vált. Utóbbit támasztja alá az a tendencia is, hogy a fegyvereken (kardok, lándzsahegyek, pajzsdudorok) és más, ritkábban tönkretett tárgytípusokon kívül (pl. ollók, kocsialkatrészek) nem figyelhető meg ez a szokás. A fenti magyarázatok azonban nem zárják ki teljesen egymást, annak ellenére sem, hogy a korszakban nem volt jellemző a sírok kirablása.

Sörös F. Zsófia, Vass Bíborka

A hamvasztott csontok vizsgálata

A 2019-es ásatás során az MNM RÖG munkatársai a sírokból légmentesen zárható zacskókba több mint ötven földmintát csomagoltak el, annak érdekében és reményében, hogy ezek átmosása során további csont- és szerves anyag maradványok (pl. magvak) kerülnek elő. Utóbbi módszernek a használata kifejezetten praktikus az olyan temetkezések esetében, ahol hamvasztásos rítusra került sor. A hamvakat e szerint urnába vagy egyszerűen gödörbe szórva helyezhették el, Novajidrány esetében ez utóbbi volt a jellemző. A bázison a felcímkézett és a visszaazonosíthatóság kedvéért rajzon megjelölt minták különböző méretű szitákon való átmosásával jól elkülöníthetővé válnak egymástól a maradványok, melyek anyaguk és méreteik szerint kerülnek kisebb egységekben elrendezésre, majd száradásuk után elcsomagolásra. Az antropológiai anyag aprólékos feldolgozása – egy kis szerencsével – képes lesz feltárni az elhunyt korát, nemét és talán betegségeit is.

Sörös F. Zsófia, Vass Bíborka, Dr. Mateovics-László Orsolya

RÓLUNK

A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.

KAPCSOLAT

MNM OMMIK

1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.

ommik@mnm.hu

museumap@mnm.hu

LÉPJ KAPCSOLATBA VELÜNK!

Kiállítanál nálunk? Küldenél virtuális kiállítást? Írj nekünk, felvesszük veled a kapcsolatot.
Magyar Nemzeti Múzeum, Copyright © 2020, Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.