Az északkeleti átjáró őrei

Bronzkori földvár a Hernád fölött

A lelőhely Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén, Méra községtől ÉNy-ra, a Nagy-hegy és Kis-hegy elnevezésű dombháton található a Hernád völgyében. Ez a kezdetektől fogva az egyik legfontosabb, a Kassai-medencén keresztül a Kárpátokon átvezető útvonal. A gazdag fémnyersanyag lelőhelyek, mint pl. a Gömör-Szepesi-érchegység réz- és aranybányái olyan fontos nyersanyagok és árucikkek kereskedelmének kiinduló pontjai, melyek közvetítésben Méra földvára is bizonyára szerepet játszott.

Az 1979-ben bronzkori földvárként azonosított lelőhelyen eddig intenzív régészeti kutatás nem folyt, régészeti leletanyag csupán terepbejárások során került elő. A területen újabban – útépítést megelőzően – régészeti célú geofizikai felmérést végeztek. A geomágneses vizsgálat a lelőhely központi részén egy kettős árokkal határolt, intenzíven használt területet jelzett.

A bronzkori települést hármas árokrendszer vette körbe, melynek két külső árkát valamivel később alakították ki. A bronzkori lelőhelyen hulladék- és tárológödröket, valamint egy É–D-i tájolású épület nyomait tártuk fel, amelynek kiterjedése kb. 5×12 méter volt. Ezen kívül több nagy anyagnyerő gödröt és két zsugorított csontvázas sírt bontottunk ki. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a telep belseje felé sűrűsödnek a jelenségek és a legidősebb leletek is itt kerültek elő. A leletanyag legnagyobb része házi és finomkerámia, hordozható tűzhely, valamint állatcsont, kagyló, őrlőkő. Több bronzlelet és öntőminta töredéke is előkerült, valamint megmunkált agancs és állatcsont. A leletek a bronz helyi feldolgozására utalnak, az állatcsontleletek, kagylók és őrlőkövek pedig a táplálkozási szokásokra világítanak rá.

A bronzkori lelőhely nagy valószínűség szerint a feltárási területtől délre folytatódik, és az adatok alapján már a kora bronzkor végén lakott volt. A település koncentrikusan terjeszkedett és növekedett egészen a késő bronzkor elejéig, amikor elérte legnagyobb kiterjedését, a mintegy 11,5 hektárt. Az előzetes eredmények azt sugallják, hogy a települést a második évezred végén hagyják fel. Néhány évszázados hiátust követően majd a szkíták veszik újra birtokba ezt a területet.

Nicklas Larsson

Méra–Méra I. (Forrás-hegy) (ásatásvezető: Nicklas Larsson)

Régésznapló

Bronzkori arany ékszerek a mérai földvárból

Méra–Méra I. (Forrás-hegy) lelőhelyen megelőző feltárás keretében 1300 régészeti korú objektumot bontottunk ki. A hármas árok által övezett bronzkori telepen a megszokott települési jelenségek mellett két sírt is feltártunk. A leletanyag legnagyobb része házi és finomkerámia, hordozható tűzhely, továbbá állatcsont, kagyló, őrlőkő, megmunkált agancs és állatcsont. Fém tárgyak, így bronz leletek és öntőminta töredékek is szép számmal kerültek elő, amelyek a bronz helyi feldolgozására utalnak.

Szórványként látott napvilágot két, körülbelül 3500 éves arany hajkarika, amelyek a bronzkori viselet jellegzetes elemei voltak. A finom vésetekkel díszített példányt másodlagosan kiegyenesítették – hogy mi célból, azt ma már nem tudhatjuk. Mindkét tárgy a korabeli fejlett, kifinomult kézművesség jegyeit hordozza magán.

Nicklas Larsson

Bronzkori megtelepedés emlékei a Kis-Hernád mentén

Az M30-as autópálya építéséhez kapcsolódóan az MNM RÖG egy késő bronzkori telep részletét tárta fel a Hernád folyó völgyében, a Garadna–Elkerülő út 3. nevű lelőhelyen (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). Az egykori település a mai Kis-Hernád (Bársonyos-patak) jobb partján emelkedő dombok és a vizenyős, mocsaras terület között található. Minden bizonnyal a korszakban is volt itt egy vízfolyás, ami kedvező volt a megtelepedésre a Hernád völgye alkotta észak-déli irányú útvonalon. Az ásatási eredmények tanúsítják, hogy a Bársonyos-patak már a késő bronzkorban is telepítő tényező volt. Az előkerült leletek között kis számban, de jelen vannak a korszak fémművességére jellemző tárgyak, mint például az itt bemutatott három bronztű: a kúpos fejű, az oldalfüles korongos fejű és a gömbfejű, rovátkolással díszített darabok. Ezek az egyszerű tűk a ruházat összekapcsolását szolgálták. Fejük kialakítása, díszítése a kor divatját tükrözi, így a változó divattal időrendjelző szerepük is jelentős. A késő bronzkorban már megjelennek a nagyméretű fibulák – rugós szerkezettel ellátott ruhakapcsoló tűk –, azonban a hétköznapi viselet általános tárgyai az egyszerű tűk maradtak.

Szénásy Csaba

Bronztőr a mérai erődített bronzkori településről

A Méra–Méra I. (Forrás-hegy) lelőhely megelőző feltárása során számos bronztárgy került elő. Ezek közt sarló, balta, véső, karika, díszített korong (ún. falera), tű és borotvakés egyaránt előfordult. Napvilágra került egy középső bronzkori középbordás tőrpenge is, amelyet három szegeccsel erősítettek a fából készült, mára elenyészett markolathoz. 

E gazdag és régészetileg nagyon értékes leletanyag a feltárás során fémkeresővel rendszeresen végzett vizsgálatoknak köszönhető. 

A környéken, a Hernád völgyében számos hasonló méretű és korú erődített település ismert. Ezek mindegyikét stratégiailag fontos helyen találjuk. A Hernád – akárcsak ma, a bronzkorban is – természetes szállítási és kommunikációs útvonalat biztosított a Kassai-medence és az Alföld között; elsősorban a réz- és a bronzkereskedelemben játszhatott fontos közvetítő szerepet.

Nicklas Larsson

RÓLUNK

A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.

KAPCSOLAT

MNM OMMIK

1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.

ommik@mnm.hu

museumap@mnm.hu

LÉPJ KAPCSOLATBA VELÜNK!

Kiállítanál nálunk? Küldenél virtuális kiállítást? Írj nekünk, felvesszük veled a kapcsolatot.
Magyar Nemzeti Múzeum, Copyright © 2020, Minden jog fenntartva!

Please publish modules in offcanvas position.