Díszes női viseletek Palócföldről

A rendkívül gazdag népi műveltségű, az országhatáron is átterjedő Palócföld középpontjában fekvő MNM Palóc Múzeuma a vidéki múzeumok sorában kiemelkedően értékes műtárgyanyaggal rendelkezik. Néprajzi gyűjteménye átfogja Nógrád megye teljes paraszti kultúráját.
Az MNM Palóc Múzeuma Néprajzi Tárgyi Gyűjteményéből összeállított virtális kiállítás a 19. század végén, 20. század elején keletkezett különleges népművészeti értékekből - a palóc női viseletből - mutat meg néhányat.

A palóc női viselet híresen gazdag és cifra, sokszor fényűző volt. A viselet a 19. század végén kezdett el színesedni, amikorra a földszerzés lehetőségei beszűkültek, s ennek megfelelően a vagyon befektetése érdekében egyre több és gazdagon díszített, drága ruhát vásároltak. Ez a korszak Palócföldön a paraszti viselet virágkora.
A sokszoknyás viselet parasztosabb és polgárosultabb formában is megjelent, nagy változatosságot mutatott, még akár egy viseletcsoporthoz tartozó néhány falu esetében is.
A hagyományos, élő viselettel bíró közösségekben az öltözetek sokféle információt hordoztak, árnyalt módon kifejezték a viselője társadalmi helyzetét, életkorát és az alkalmat, amelyen hordta. Meghatározó jelentése volt a ruha színének és az anyag minőségének egyaránt. Az egyszerű hétköznapi ruha pár alsószoknyából, egy felsőszoknyából, ingvállból, mellényből és egy puha főkötőből vagy kikötött kendőből állt. Az alsószoknya alatt pendelyt hordtak.


FÉKETŐ

A női fejviselet változatosságát legjobban a főkötők reprezentálják. A főkötő csak az asszonyoknak járt ki, a férjezett állapotot kifejező öltözetdarab.


ING

A felsőtest alsóruházata az ing volt, ami készülhetett hosszú bő vagy hosszú szűk ujjal.


PRUSZLI

Az ing fölött pruszlikot viseltek. E fölé került a keresztbe kötve hordott vállkendő. A női felső hosszú ujjú változata a vizitke.


MENTE

A jómódú asszonyok a téli ünnepi sokszoknyás, vállkendős, csizmás viseletéhez kék posztóból varrott, báránybőr béléses rókaprém mentét hordtak, amelyet a 19. század második felében losonci szabóknál, szűcsöknél készíttettek el.


KÖDMÖN

A szegényebb családok leányai hímzett, irharátétes ködmönt, mellyesbundát, cucajt hordtak, amit a balassagyarmati, pásztói vagy szécsényi szűcsöknél rendeltek meg.


KABÁT

Később felváltották ezeket a változatos szabású, atlaszselyemből, bársonyból vagy posztóból varrott kabátfélék.


SZOKNYA

A sok alsószoknya felett viselték a felsőszoknyát, ami ünnepre bársonyból, plüssből, selyemből készült, s lehetett egészen rövid, mint a bujáki, vagy hosszúra szabott, mint Őrhalomban volt szokás.


KÖTÉNY

A szoknya fölött kötényt hordtak, aminek gyakorlati funkciója volt, munka közben védett a szennyeződés ellen. De elmaradhatatlan kelléke volt a paraszti ünneplő öltözetnek is.


CSIZMA

Jellegzetes lábbeli a csizma. A nők roggyasztott szárú puha ünneplős csizmáját juhbőrből varrták. A hímzéssel is díszített piros csizmát különösen a rimóci viseletcsoportban kedvelték. Ünnepi öltözethez nyáron is felvették a csizmát, de nagy becsben tartották és kímélték annyira, hogy még télen is inkább kézben vitték a templomajtóig, nehogy bepiszkolódjon, elkopjon.

RÓLUNK

A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.

KAPCSOLAT

MNM OMMIK

1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.

ommik@mnm.hu

museumap@mnm.hu

LÉPJ KAPCSOLATBA VELÜNK!

Kiállítanál nálunk? Küldenél virtuális kiállítást? Írj nekünk, felvesszük veled a kapcsolatot.
Magyar Nemzeti Múzeum, Copyright © 2020, Minden jog fenntartva!