
"A nemzeti összetartozás példázata lehetne ő, aki kolozsvári katonaként kapcsolatot tartott a visszafoglalt Erdély polgári- és katonai igazgatásának vezető személyiségeivel. Aki szerteágazó kapcsolatai révén mindent tudott az 1945 utáni Magyarország politikai elitjéről. A nemzeti összetartozás példázata lehetne a benne megbúvó kettősség. Jobboldalisága és baloldalisága egyszerre gyökerezett kisgazda lelkületében. Az erdélyi politikusok között eltöltött hosszú idő segíthette a sokat látott és tapasztalt katonát abban, hogy elkerülje 1956 novemberének megbízatását, a kalocsai nemzetőrség megszervezését. Kérlelhetetlen racionalizmusának eredményeként lehetett a tejipari mindenesből gimnáziumi tanár. Mindenkit ismert Kalocsán, mindent tudott Kalocsáról, ő, a kalocsai Katus KŐMÍVES fia. A kemény munkában edzett, vállalkozó szellemű mesterember különös hatással volt fia személyiségének és szellemiségének kialakulására. A szigort és a végletes precizitást édesapjától örökölte, aki élete végéig példaképe maradt fiának. A hillyei pota édesanya, Kalács Csöre, a kalocsai varróasszony olyan mélységekben gyökerező élményeket adott a fiatal Baradlai Sándornak, amelyek elszakíthatatlanul kalocsaivá nemesítették lelkületét. A kalocsai hagyományok iránti alázatát, a kalocsai hagyományok megőrzésének magasztos gondolatát csak megerősítette zenész édesapja, aki vőfélyként a legtöbb lakodalommal büszkélkedett. Nem lehet véletlen, hogy Kuczi Károly társaságában megalapítója volt a kalocsai gimnázium honismereti szakkörének. Az országban elsőként megszervezett mozgalom sikert-sikerre halmozott, mely szerveződés megalapozta a Bács-Kiskun megyei Honismereti Bizottság megalapítását. Tagja volt az Értelmiségi Klubnak, alapítója a Kalocsai Múzeumbarátok Körének. Gyűjtőszenvedélye számos tudományterületet érintett. Lelkesen támogatta és gondozta hőn szeretett felesége tányérgyűjteményét. Jelentős méretű könyvtárat halmozott föl, melyben a kalocsai különlegességek mellett a történelmi témájú köteteket részesítette előnyben. A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének tagjaként évtizedeken keresztül gyűjtötte, rendszerezte a magyar postabélyegeket. A bélyegek szakértője volt. Rendszeresen gyűjtötte a Kalocsával kapcsolatos írásokat. Mindent olvasott. Hatalmas mennyiségben fölhalmozott újság- és folyóirat kötegeit a Pataji Múzeumra hagyta. Egyik lelkes támogatója volt a Viski Károly Múzeumnak. Édesapja kőműves szerszámait és vőfélyverseit a múzeumban helyezte el. Utolsó éveiben arról álmodozott, hogy könyvtára mellett lakóházát is a Viski Károly Múzeumra hagyományozza, amely keretet és teret adhatna a kalocsai polgári élet bemutatásának. A fejében őrzött mindent, amit látott. Egy-egy kisebb feljegyzés, összegzés mellett tudományos munkásságának írásos dokumentuma nem maradt. Tudományos gondolkodását, az elemzés és a rendszerezés dialektikáját követő módszertanát számos tanítványa őrzi, örökítheti tovább. Szívesen látott, szívesen tanított mindenkit, aki bekopogott hozzá. Nagy tudása tiszteletet, csodálatot kíván." (Romsics Imre: Emlékbeszéd Baradlai Sándor (1920 – 2013) temetésén – részlet – Viski Károly Múzeum Kalocsa Adattár 1596-2020)
váza 2005-2005 - Viski Károly Múzeum Kalocsa
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.