A római aranyművesség gyökerei a hellenisztikus időszakra nyúlnak vissza. A technika elmaradt a görög vagy az etruszk előképek gazdagon díszített, igényesen kivitelezett darabjaitól. A kivitelezés leegyszerűsödött, különösen a centrumoktól távolabbi vidékeken. A finom, munkaigényes kidolgozás helyébe inkább a látvány, a színek és minták mozgalmassága lépett.
Az ékszerek stílusában két nagyobb időszakot tudunk meghatározni. Az első periódus folyamán, a kora császárkorban (Kr. u. 1–2. század) az arany ékszerek készítői még nagymértékben a korábbi antik előképekhez nyúltak vissza, ez a későbbi századokban lassan kikopott a mesterek tudásából.
A lunula egy olyan félhold alakú függő, amelyet nyakban viseltek és vélhetőleg egyfajta varázseszköz volt. A hold, a varázslat és a nőiesség pogány szimbóluma, amelyet csak a nők viseltek. A félhold formájú függő, a helyi, bennszülött viselethez is hozzátartozhatott.
A bemutatott darab is ezt a hellén hatást mutatja. Formája széles, tömzsi, felületén gyöngyözött mintázat. A közepén és a félhold két végén egy-egy apró, kerek foglalat - a betét hiányzik. A fül kettős horonnyal tagolt, a kapcsolódásnál négy apró gyöngyözött minta látható.

Lunula, 100-200 - Laczkó Dezső Múzeum 
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.