
William George Horner angol matematikus, tanár, 1834-ben számolt be a zootrópról. A szerkezetet emlegették zoetrope, daedaleum, csodadob, pergő képek néven is. A forgó eszköz egy alul zárt, felül nyitott henger, melyben egy mozgásfázisokat ábrázoló papírcsíkot helyeztek el. A henger palástján keskeny nyílások voltak. Ha számuk megegyezett a képen látható fázisok számával, a figurák egy helyben mozogtak, több fázis esetén előrehaladást, kevesebbnél pedig lemaradást érzékelhettek a nézők.
A múzeum példánya iskolai szemléltetésre készített változat. A dobba helyezett képsorozatot többen nézhetik egyszerre. A képszalag ábrái azért olvadnak össze egy mozgóképpé, mert a pillanatnyi ingerek után egy-egy kis időtartamig utóképeket látunk. Az eszközhöz mozgókép sorozatok tartoznak: pl. vágtázó ló Forrás: Pisko, F[ranz] J[osef]: Természettan alreál-tanodák számára, ford. Aujeszky Lipót. Pest, Heckenast, 1872. 271–272. Kolta Magdolna: Képmutogatók. A fotográfiai látás kultúrtörténete. Kecskemét, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2003. 99–101. Crary, Jonathan: A megfigyelő módszerei. Látás és modernitás a 19. században. Ford. Lukács Ágnes. Bp., Osiris, 1999. 127–129.
Zootróp - Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum
A múzeumról bővebben a MuseuMap oldalán olvashat.