Eötvös Károly (1842. március 11. – 1916. április 13.) ügyvéd, politikus, író és publicista. A legélvezetesebben társalgó és legközvetlenebbül elmélkedő magyar prózaírók egyike. Korának egyik legjobb ügyvédje, a tiszaeszlári perben felmentett vádlottak nemzetközi hírű védője. Politikus, országgyűlési képviselő. Egy kedves, anekdotázó, saját korát kritikai szemmel vizsgáló gondolkodó. Tisztelete jeléül születésének 180. évfordulóján a Budapesti Ügyvédi Kamara és a Magyar Nemzeti Múzeum egy kiállítással és egy virtuális tárlattal emlékezik meg róla.

Eötvös Károly, az író

Saját bevallása szerint három nemzedék világának megörökítését tűzte ki célul maga elé, mint író. Az 1848 előtti korszak nemeseinek küzdelmes világát, amelynek alakjait még színről színre láthatta. A másik, saját korának világa. A harmadik pedig az, amely az ő életében indult útjára.
Első feltűnést keltő nagy műve a Gróf Károlyi Gábor emlékiratai, amelyben Eötvös a gróf izgalmas élettörténetét meséli el, de barátja, Károlyi nevében ő gondolkodik, ő beszél és ő élcelődik. Az Utazás a Balaton körül címmel írt nagysikerű munkája az útleírás és emlékirat ötvözete, a valóság és a képzelet összefonódása, egy régi társas kirándulás emlékeinek felújítása. A Deák Ferenc és családja című elbeszélésében áhítatos megbecsüléssel tárja fel a haza bölcse magánéletét. A Jókai-nemzetség lapjain a regényíró őseivel foglalkozik, hogy bebizonyíthassa a régi magyar kisbirtokos nemesség érdemeit az ország fennmaradásában. A nazarénusokban egy új vallásfelekezet keletkezésének lélektanát vizsgálja. A tiszaeszlári vérvádhoz fűződő törvényszéki tárgyaláson védőügyvédként ő érte el a vádlottak felmentését. Ennek a nemzetközi sajtót is felkavaró ügynek izgalmas eseményeit két évtizeddel később A nagy per című munkájában írta meg.

Eötvös Károly, a politikus

Az 1870-es évektől kezdve a legtekintélyesebb országgyűlési képviselők közé tartozott, Deák Ferenc híveként a kiegyezés létrejöttének támogatója volt. 1872-ben a veszprémi kerület választotta először országgyűlési képviselővé kormánypárti programmal. 1875-ben kimaradt az országgyűlésből, mivel nem értett egyet a Deák-párt és a korábbi ellenzéki, Tisza Kálmán irányítása alatt álló Balközép egyesülésével. 1878-ban ügyvédi irodát nyitott Pesten, s még ebben az évben a veszprémi választókerület ismét képviselőjévé választotta. Deák Ferenc ekkor már nem élt, Eötvös pedig eltávolodott a Tisza Kálmán vezette kormánytól és a Magyarország nagyobb politikai és gazdasági önállóságát kivívni szándékozó közjogi ellenzékiség szolgálatába szegődött. A következő évtizedekben a Függetlenségi Párt egyik vezéralakjává vált. 1881-ben, népszerűségének csúcsán, egyszerre húsz kerület jelölte képviselőnek. 

Eötvös Károly, az ügyvéd

Eötvös Károly egy olyan korszakban választotta a jogi pályát, amikor a szabadságharc leverését követően Magyarország alkotmányosságát a Habsburg önkényuralom lábbal tiporta. 1860-tól jogi tanulmányait két évig a pápai és a kecskeméti jogakadémián végezte. 1865 májusában Pesten államvizsgázott. 1871-ben királyi ügyésznek nevezték ki. 1882-ben a tiszaeszlári ügyben felkérték a perbefogott zsidók védelmére, akiket egy eltűnt cselédlány, Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával vádoltak. Eötvös 1883. július 3-án elmondott 7 órás védőbeszédének következtében az ártatlanul megvádolt zsidókat felmentették. Eötvös sikerének egyik titka abban rejlik, hogy a tárgyalás idejére rendkívül alaposan megismerte a tényállást. Ezt segítette elő az is, hogy bonctani órákat vett egy neves orvosprofesszortól. Védőbeszédének hatására Ausztriában kötelezővé tették a jogi egyetemen a törvényszéki orvostant, és hazánkban is létrehozták az Igazságügyi Orvosi Szakértő Szolgálatot. Felismerte, milyen fontos az elhangzottak hiteles rögzítése, ezért a váddal együttműködve kérte a bíróságtól a gyorsírók alkalmazását, amely akkoriban egyedülálló volt.

Eötvös Károly, a publicista

Fiatalon, 23 éves korában, 1865-ben indította meg első lapját, a Veszprém című politikai hetilapot. Politikai pályafutásának kezdetén, a kormánypárti Pesti Napló vezércikkírója volt, majd 1878-tól az ellenzéki Függetlenségi Párt lapjának, az Egyetértésnek lett vezető publicistája, 1902-től szerkesztője. Munkatársa volt emellett hosszabb-rövidebb ideig több újságnak is, köztük a Pesti Hírlapnak, a Budapesti Hírlapnak, a Fővárosi Lapoknak és a Vasárnapi Ujságnak.
Az Andrássy-úti Abbázia-kávéház márvány sarokasztalánál délutánról délutánra széles karosszékben trónolt egy kövér, ősz, borostás, kopasz fején fekete selyemsapkát viselő férfi, körülötte jogászok, újságírók, államférfiak, öreg tisztviselők és ifjú rajongók, akik rendszerint hajnalig hallgatták anekdotáit, és elismerő hangon beszéltek napi tárcáiról. Kiadója, Révai Mór szerint Eötvösnek szüksége volt arra, hogy dicsérjék, hogy beszéljenek róla. Ez volt az ő éltető eleme, az ő buzdítója, az ő ösztönzője.

Felhasznált szakirodalom

Kurátor: Dr. M. Lovas Krisztina
Design: Holczhauer Dávid, SternCom
Virtuális kiállítás: Csippán Tamás, Farkas Krisztina, Kovács Rita
Koordinátor: Kómár Éva

RÓLUNK

A MuseuMap aggregációs szolgáltatásának kiterjesztése, ahol a műtárgyak történeteivel, virtuális kiállításokkal és térbeli tárgyrekonstrukciókkal a magyar kultúra kincsei elevenednek meg.

KAPCSOLAT

MNM OMMIK

1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.

ommik@mnm.hu

museumap@mnm.hu

LÉPJ KAPCSOLATBA VELÜNK!

Kiállítanál nálunk? Küldenél virtuális kiállítást? Írj nekünk, felvesszük veled a kapcsolatot.
Magyar Nemzeti Múzeum, Copyright © 2020, Minden jog fenntartva!
×